Tavasz a napsugaras házak földjén, a szegedi Alsóvárosban

Alsóváros egyike a három szegedi “történelmi” városrésznek (Felsőváros, Palánk /Belváros/, Alsóváros), hagyományosan a mezőgazdasággal, földműveléssel és paprikatermesztéssel foglakozók éltek itt. Legnagyobb jellegzetessége a városrésznek az úgynevezett napsugaras ház, ami az itteni házak utcára néző, fából készült oromzatának jellegzetes kialakításáról kapta a nevét. Ez a motívum a 18. század végén jelent meg, és az egész Délvidéken itt terjedt el a legjobban, szerencsére a Nagyárvíz utáni újjáépítés során is megőrizték ezt, komplett utcák álltak ekkor is ilyen házakból. Mára számuk jelentősen megcsappant, a bontásoknak, valamint a házak átépítésének köszönhetően, de a szegedi Alsóvárosbán máig is több tucat ilyen házzal találkozhatunk (legnagyobb számban a Nyíl, a Pásztor és a Szabadsajtó utcák környékén), köztük több műemléki védelem alatt áll.

Mind közül a leghíresebb és a legszebb a Pásztor utca 39. szám alatt álló ún. Szamaras-ház (lásd a lenti képek között több ízben is), ami a helyi életmódra utaló nép motívumokkal lett díszítve. A városrész és a paprikatermesztés történetével részletesebben a Nyíl utca 43. szám alatt álló Alsóvárosi Napsugaras Tájházban ismerkedhetünk meg.

Bár a városrész sokat vesztett eredeti hangulatából az utóbbi évtizedek folyamatos beépítéseinek és átépítéseinek hatására, de máig is a leginkább falusias hangulatú szegedi történelmi városrész, ennek megfelelően az utcák nagy részén virágzó előkertekkel és gyümölcsfákkal találkozhatunk, a városrészben sétálva. 🙂

Fotók és szöveg: Papdi Balázs

A cikkben, és a SzegediFotók.hu oldalon szereplő képek bármelyike megvásárolható, akár faliképnek, akár bármilyen más célra. A képek szerzői jogvédelem alatt állanak.

További fotók: PapdiBalazsFotó Facebook oldalon

Kapcsolódó cikkek