A 140 éves szegedi Nagyárvíz emlékei napjainkban

Amit a 140 évvel ezelőtti Nagyárvíznek köszönhetünk, és a katasztrófa emlékei

Egy újabb jelentős évszámhoz érkeztünk, hiszen pontosan 140 évvel ezelőtt pusztított ezekben a napokban Szeged történelmének legnagyobb természeti katasztrófája, amit a város lakói zömében “Nagyárvíz” vagy “Víz” néven emlegetnek. Az 1879. március 12-ét követő napokban a Tisza áradása nyomán az akkori Szeged több mint 90%-a elpusztult, ami számszerűen annyit tesz, hogy a város akkori kb. 6000 házából mindössze kb. 300 maradt állva (zömében a nagyobb belvárosi kő- és téglaépületek, a templomok, a vasútállomás), és hatvanezer ember vált hajléktalanná, a közvetlen halálos áldozatok számát pedig a különféle becslések 150 és 200 közé teszik.

Ezután épült fel a teljesen új arculatú és szerkezetű Szeged, amit ma is ismerünk és annyian szeretünk, ilyen pl a Dóm, a Dóm tér, a sugaras-körutas kialakítású városszerkezet, a belvárosi eklektikus palotasorok stb. A mai napig is számos emléke található meg a Víznek Szeged szerte, ezeket gyűjtöttem össze és fotóztam le ebben a cikkben.

 

Mielőtt ezekre rátérnénk, röviden fussuk át a 140 évvel ezelőtti eseményeket:

A szegediek közül sem mindenki tudja, hogy valójában nem közvetlen a városnál, hanem attól jóval északabbra, körülbelül húsz kilométerre, az úgynevezett petresi szakaszon (nagyjából a mai Dóc község magasságában) szakadt át a Tisza töltése 1879. március 5-én (tehát nagyjából egy héttel a város elöntése előtt), és észak felől közelítette meg a víz Szegedet, a mélyebben fekvő részek felé (Szeged környéke Magyarország legalacsonyabban fekvő területe) haladva. Március 11-re gyakorlatilag teljesen elérte és körbezárta a víz a várost. Ekkor már csak az akkori Alföld-Fiume vasútvonal (mai Szeged-Békéscsaba vonal) töltése óvta a települést, ám ez is csak másnap hajnali 2-ig bírta a rá nehezedő nyomást, ekkor a Rókusi vasútállomásnál ez a töltés töltés is átszakadt,  és Rókus városrész felől feltartóztathatatlanul betört a Tisza vize Szegedre. Így került a város nagyjából 90%-a víz alá, csak a legmagasabban fekvő része maradt szárazon, az pedig az ősi városmag, a Palánk néhány utcája volt (a mai Dóm tér, Oskola utca környékén).

Mire március 12-én a nap felkelt, többé már nem találta azt a Szegedet, ami előtte volt, a reggeli Tisza Kálmán miniszterelnöknek Budapestre küldött távirat is erről tanúskodik:

„A katasztrófa megtörtént. Szeged víz alá került. A házak roskadoznak. Negyed háromkor megkondult a vészharang. A hajóhídon emberek ezrei törtetnek Újszeged felé. Segélykiáltások hangjait hordja szét a szél. Sokan csak a puszta életüket menthették meg. Száraz lábbal csak a Palánk három utcájának végén lehet járni. A víz tovább emelkedik, döglött ökröket, lovakat hurcol. A várfalakra katonák hordják föl a hidegtől megdermedt, ijedtségtől elalélt embereket. A zsinagóga teli vízzel, a keresztény templomok és a főgimnázium menekültekkel. Estig mindent elborít a víz

Már 5 nappal később, március 17-én Szegedre látogatott Ferenc József akkori uralkodó (ezt a pillanatot örökítette meg Vágó Pál a híres festményén, amely a Móra Ferenc Múzeumban tekinthető meg), és Tisza Kálmán miniszterelnök, és a csónakos szemle után  nyilvánvalóvá tették, hogy a város minden segítséget meg fog kapni az újjáépítéshez. Ez, –  mivel a sokáig pangó, megülepedett víz csak az év második felére tudott levonulni és felszáradni a városról – csak 1880-ban indulhatott meg, aminek irányítására Tisza Lajos miniszteri biztost nevezték ki. Az utcahálózat és az új árvízvédelmi rendszer tervezésével pedig Lechner Lajost bízták meg, aki ezen munkájáért több hazai és nemzetközi díjat kapott.

Több éves gigantikus építkezés vette ezután kezdetét, újratervezésre került a város szerkezete, ekkor alakult ki a mai átlátható Szeged a széles sugárutakkal és körutakkal, eltűntek a szűk girbegurba utcák, eltűnt a hatalmas méretű szegedi vár, ami a mai kiskörúton belüli területen foglalt el egy jó nagy részt, a Dóm tér és a Dóm kialakítása, felépítése nyomán eltűnt a Vizet túlélt Palánk középkori hangulatú városmagja, és még hosszasan sorolhatnánk.

A lenti térképpárt jobban megvizsgálva jól látszik az előtte és utána állapotok különbözősége:

A Nagyárvíz emlékei napjainkban

A Körtöltés és a Partfal

Természetesen az árvízi védekezés is újragondolásra került, ennek két legfontosabb eredménye lett a körtöltés és a szegedi partfal elkészülése. 1879 előtt a Tisza-part belvárosi szakaszán is csak egy hagyományos töltés volt, ezt váltotta fel a téglából, és kőből épült új partfal, amely 7 évvel a Nagyárvíz után készült el teljesen. Ez lett később folyamatosan átépítve, erősítve, és a folyó újabb és újabb rekorddöntéseihez igazodva. Jelentősebb erősítések a szintén nagyon veszélyes helyzetet teremtő 1970-es árvíz után voltak (ekkor 960 cm-en tetőzött a vízállás), illetve a 2006-os események után, hiszen azon év tavaszán, 1009 centiméterrel beállításra került a jelenleg is érvényben lévő, Szegeden valaha mért legmagasabb vízállás. Csak összehasonlításképpen: az 1879-es Nagyárvíz idején ugyanez több mint két méterrel alacsonyabb volt, egészen pontosan 806 centiméter.

Szintén közvetlenül a Nagyárvíz után született döntés egy várost körbeölelő védvonal kialakításáról, ezt ma körtöltés néven ismerik a város lakói. Építését rögtön a katasztrófa után elhatározták, és neki is láttak haladéktalanul, végül 12 km hosszan épült meg (külső felén téglaborítással) északon Tápé és Szeged határánál (SZEOL-stadionnál) a Tisza töltéséből kiindulva, később a vasúti töltéseket is felhasználva éri el ismét a Tisza töltését Alsóváros szélén.

Néhány évvel később hasonló védmű épült Újszeged körül is, ezt ma Kamaratöltés néven ismerjük.

A következő két kép frissen készült a körtöltésről, 2019 márciusában:

A fogadalmi-templom (Szegedi Dóm)

A Nagyárvíznek köszönheti létét Szeged legismertebb épülete, a város egyik legfontosabb szimbóluma a Fogadalmi-templom, közismertebb nevén a szegedi Dóm, illetve a körülötte kialakított Dóm tér ami sok egyéb mellett a nemzetközi hírű Szegedi Szabadtéri Játékoknak is az állandó helyszíne.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért is Fogadalmi-templom a neve. Nos, a Nagyárvíz után fogadalmat tett a város, hogy az újjáépülés esetén egy méltó emléket állít ennek. Szeged közgyűlése 1880. november 28-án döntött az új templom megépítéséről, de azt senki sem hitte volna, hogy pontosan 50 év fog eltelni mire felszentelik a templomot. Kezdetben a helyszín és a tervek tekintetében voltak viták, aztán az I. világháború akasztotta meg az építkezést, később pedig a gazdasági válság anyagi nehézségei hátráltatták az építkezést. Végül 1930. október 30-án lett felszentelve, Magyarország negyedik legnagyobb temploma, a Magyarok Nagyasszonya székesegyház, amely

stílusát tekintve vegyes stílusú, román, gótikus és keleties-bizánci elemek keverednek benne.

A Dóm monumentális méreteivel szinte minden irányból uralja a város látképét, alaprajza szabályos latin kereszt, befogadóképessége 5000 fő, szélessége 51, tornyainak magassága pedig 81 méter (a Tisza 0 pontjától számítva 91 méter).

Centenáriumi Árvízi-emlékmű

A Nagyárvíz száz éves évfordulójára készült el az Árvízi-emlékmű, a Tisza Lajos körút déli végénél, a folyó partján.. Az alkotó, Segesdi György több évig dolgozott a krómacélból készült monumentális alkotáson. A gránit alapra helyezett, rombolást jelképező hullámfolyam fölfelé meredő 12 méter magas oszlopnak ütközik, amely az elemekkel dacoló emberi helytállást, s a város hullámsírból való feltámadását szimbolizálja.

Az emlékmű melletti gránitoszlopokon a Szegedet kiemelkedő mértékben segítő városok (Párizs, Brüsszel, Róma, London, Bécs és Berlin) nevei és címerei kaptak helyet, Szeged mellett.

Dugonics téri szökőkút

Szintén a száz éves évfordulóra készült el a Dugonics téri szökőkút is, amely napjainkra Szeged egyik emblematikus pontja lett, kedvelt találkozóhely, valamint a körülötte kialakított félköríves és lépcsőzetes padsor miatt nagyszerű pihenőhely is.

Az építmény peremén olvasható Juhász Gyula Szonett Szegedhez című versének néhány sora: „A magyar Alföld legszebb délibábja / Te vagy, szülötte városom, Szeged, (…) Magyar emlékül és magyar reményül / Állj boldogan és büszkén, ősi város, / Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.”

Árvízi emlékkő

Azon a helyen ahol 1879. március 12-én hajnalban átszakította a várost védő utolsó töltést (Alföld-Fiume vasútvonal) az árvíz, egy emlékkő áll a később épült körtöltés tetején, nagyjából a Rókusi vasútállomás Hódmezővásárhely felőli végénél, rajta az alábbi szöveggel:


“Az emléktábla szövege 1908-tól1919-ig: “1879. március 12-én éjjel egy órakor e ponton törte át a gátat a Tiszának a petresi védővonalán kiöntött árja, romba döntve a várost, amelyet I. Ferenc József apostoli király teremtő szava, a világnak és az országnak részvéte s polgárainak erélye romjaiból újra kiemelt. Isten áldása legyen e városon és újraalkotásain.

1929-től napjainkig:

1879. március 12.
Petresi töltésnél szilajon áttörve a gátat,
Ránk e helyen szabadultak az ár hullámparipái.
Égi harag múltán kisütött az égi szivárvány.
Szőke Tiszánk örökös békét köte Nagy-Szegedünkkel.

(Móra Ferenc)

A vízbetörés helyére áthozatta Szeged Megyei Jogú Városa Nagyárvíz 125. évfordulóján.

2004″

 

Ahogy a tábla szövegének utolsó mondatából is kiderülhet, az emlékkő eredetileg nem itt állt, hanem a Csongrádi sugárút végénél, szintén a körtöltésen. Az alábbi fotóim most készültek az emlékkőről, 2019 márciusában

Bécsi körúti emléktábla

A Bécsi körút 2. szám alatt álló ház falára a Nagyárvíz 100. évfordulóján került ki ez a márványtábla, a következő szöveggel:

“A víz utáni újjáépítés során létrehozott második körút szakaszait azokról az európai fővárosokról nevezték el, amelyek adományaikkal Szeged újjáépítését támogatták: Bécs, Berlin, London, Párizs, Brüsszel, Róma.

Az Alföld szíve megdobbant, a földből
Kikelt a karcsú paloták sora,
Mindennap újabb alkotást köszöntött
A fiatal városnak mámora.
Egy világ hozta a részvét adóját,
Bécs, Brüsszel, Berlin, Párizs, Róma állt
A bölcsőnél, amelyben Magyarország
Új gyermeke legyőzte a halált.

Most minden gyászon, romláson, bukáson,
Tűzön, vizen keresztül él Szeged,
Fiatal óriás, gyönyörű város,
Ki új egünkbe új tornyot emelt.
A borzalomnak éjéből az élet
És haladás napját köszönti ma…
Juhász Gyula: A nagy víz emlékére  (részlet)”

Árvízszintjelzés az Alsóvárosi-templomban

Az alsóvárosi ferences templom fa sekrestyeajtajába vésték bele a víz szintjét, a Tisza betörésének napján, a következő szöveggel: “A viz it vot 1879 március 12.”

Árvízszintjelző emléktáblák városszerte

A város több pontján helyeztek ki emléktáblákat, amik a 140 évvel ezelőtti vízszintet jelzik, illetve az 1970-es és a 2006-os rekord szinteknek is vannak elhelyezve ilyen emlékei. Érdemes megemlíteni, hogy amennyiben a 140 évvel ezelőtti vízszintet jelző táblákat keressük, ne szemmagasságban tegyük ezt, hanem térd környékén, vagy még inkább alatta. Ennek egyrészt az az oka, hogy az akkori vízszint több mint két méterrel alacsonyabb, mint a 2006-os abszolút rekord vízállás (a lenti képek közé utolsónak ennek az emléktábláját is betettem, a Szent István téri víztorony faláról), másrészt a Nagyárvíz utáni újjáépítés során a belváros egy részét jelentősen fel is töltötték.

A 140 évvel ezelőtti vízszintet az alábbi helyeken jelzik táblák: a Hajnóczy utcában a régi zsinagóga bejárata mellett két oldalon magyar és héber nyelven, Feketesas utca 11., Mérey utca 18., Kormányos utca 23. Ez utóbbit leszámítva a többi szerepel is a lenti képek között.

A petresi gátszakadás emléktáblája

Szegedtől nagyjából 20 km-re északra, a mai Dóc település magasságában szakadt át a gát 1879. márciusának elején, ezen a helyen  a Tisza töltésén emléktábla áll a következő szöveggel:

 

“Ezen a helyen szakadt át 1879. március 5-én este 7 órakor az akkori töltés, aminek szomorú következményeként az így keletkezett, mintegy 40 méter széles nyíláson kitörő ár – átszakítva a sövényházi keresztgátat, elsodorva az algyői vasúti töltést és elmosva a baktói töltés egy részét – március 12-re virradó éjjel Szegedre zúdult.

A Tisza habjaiban 160 ember lelte halálát, Szeged 6350 háza közül 6000 dőlt romba, több mint 60000 ember vált hajléktalanná.”

 

A képen az ártérben látható kis tó a víz betörése során alakult ki, 140 évvel ezelőtt.

 

Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark – Tiszai gátőrház

Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpartban felépített “Tiszai gátőrház” nevű bemutatóhelyen többek között egy érdekes interaktív terepasztal lett felállítva. Az elsötétített teremben lévő bemutató, látványos fény- és hanghatások kíséretében mutatja be a Tisza vizének egy hetes útját a petresi gátszakadástól egészen Szeged elöntéséig

A 140 éves évforduló (2019. március 12.)

2019. március 12-én a 140 éves évfordulóján az Árvízi-emlékműnél rendeztek városi megemlékezést rövid műsorral és Botka László polgármester beszédével, utána pedig fáklyás felvonulást tartottak a rakparton, amit vízi járművek felvonulása kísért a Tiszán.

Az idei évforduló napjaiban, a hosszú hétvégén a Nagykörút névadó városainak (Berlin, Brüsszel, Róma, Bécs, London) országzászlói (Németország, Belgium, Olaszország, Ausztria, Nagy-Britannia) lobogtak a tavaszi szélben, a városháza főbejárata feletti erkélyen.

 

Fotók és szöveg: Papdi Balázs (További fotók: PapdiBalázsFotó Facebook oldala)

A régi képek és térképek forrása: ativizig.hu, szegeder.hu

Kapcsolódó cikkek